Darkó István: Deszkaváros

mozdulattal bekanyarította a nyomtatott papirhalmot az iskolapad fiókjába. — Amelyik kiszed belőlem egy mondatot, annak odaadományozom a tanári nagyezüstöt. . .Vagy ezeket is . . . Az állával intett a mellén díszlő kitüntetések felé. Három, vagy négy ezüstös érem sorakozott a szívefelőli zsebénél. Elfogyó gömbölyűséggel tartottak egy sárga kis kereszt felé, amely szerényen zárta be a sort. Csakugyan, nem is tudott a vizsgán egy árva szót sem. A tanárok a fejüket csóválták, de csak Csiga, a matematika tanára okoskodott. — Aki ennyire tájékozatlan, azt még sem lehet átengedni. Az elnöklő miniszteri biztos odahajolt a Csiga füléhez és belesúgott valamit. — Milyen tudományhoz ért maga egyáltalán, katona úr? — Kérdezte Csiga zavarban és sokkal szelídebben, mint ahogyan másokkal szokott bánni. — A haditudományhoz. Ehhez a válaszhoz még hangosan nevetett is Márer Sanyi. A tanárok összedugták a fejüket. Aztán Sólyom, a nyolcadik osztály főnöke odament Csigához és valamit halkan mondott neki. Csiga hangosan mentegetőzött. — Jó kérlek, értem, velem lehet beszélni, én nem vagyok olyan emberevő, amilyennek . . . kikiáltanak, de ha a jelölt azt sem tudja, hogy mi az a koszinus . . . No ugye nem tudja? Márer elkomolyodott. — Nem hát. Mi vagyok én? Iskolásgyerek? Miközben ezt mondta, valami olyat csinált, amivel mindenkit megdöbbentett. Sólyom felugrott a katedráról, a széket is kirúgta maga alól s a szék nagy robajjal esett le az emelvényről. Hideg és nedves kezével, amely miatt a ragadványnevet kapta, Csiga a szék után kapoťt. Aztán abbahagyott mozdulattal ferdén állt meg az emelvény szélén, egyensúlyát keresve imbolygott egy pillanatra, tágra110