Darkó István: Deszkaváros

törékeny holmi eltörhet és kicsorbulhat. . . Sándorral is ez történhetett. Másképpen nem tudom elképzelni. Körbekalandozott a nézése a szoba mennyezetén és maga után libbenve vitte az elérzékenyülés fátylát. — Sándornak különben nem volt szerencsés természete, — így tette még hozzá. — Végletesen jó s ugyanúgy igazságtalan is tudott lenni. Látszik különben abból is, ahogyan magunkra hagyott. Tizennéervéves fejjel tette .. . Láthatod te is, Tamás fiam, hogy mennyire igazságtalan volt! Tamás kiáltva felelte: — Én nem tudom! Gáth János csodálkozva bámult rá. — Mit beszélsz? ... Mit nem tudsz? Az ajtóból kiáltotta vissza Tamás: — Én nem tudom! . . . Leszaladt a lépcsőn. Apja utána szólt, majd halkan kiáltott és a*nevén szólongatta. Végül dermedten állt az ajtóban. A feje lecsüggedt. Hirtelen magára zárta a szoba ajtaját és hajnali három óráig dolgozott a nagy tervezőasztal fölé hajolva. 15. Tamással együtt tette le a hadiérettségit Márer Sanyi is, hadapródjelölt, aki vizsgái szabadságot kapott és egyenesen a kórházból jött a gimnáziumba. Karbolos kórházszagot árasztott maga köríil. Ezernyi apró gyűrődés erezte be a katonaruháját és arról panaszkodott, hogy már háromszor is kivasaltatta. A dezinficiáló kazán után abból már rendes ruha nem lesz. Zubbonyának egyik karja, éppen a jobb, üresen lógott és a zsebébe gyűrve viselte a végét. — A kézigránát eldurrant a kezemben, — mondotta egykedvűen. — Legnehezebb a cipőt befűzni... Tegnap délután kaptam ezeket az ocsmányságokat . . . Salátalevelek módján állott előtte a padon néhány szétkínzott könyv. Sebesen beléjük lapozott és ügyes balkézi 109