Darkó István: Deszkaváros

tam érte. Ne nézz rám olyan komoran, Tamás fiam ... Az öreg is építész volt, híres építőmester . . . Lesz kedved neked is, ugye, hogy ezt a mesterséget folytasd? . . . — Azt hiszem, apám, hogy igen. — Szeretném. A Gáthok mindig építők voltak Véghelyen. összenőttünk evvel a várossal. El sem tudom képzelni, hogy valaha is elválnánk tőle. A régi bástyát, az óvárosi várfalakat is Gáth építette valamikor. . . Gáth Tóbiás. Nagyon nagy világfelfordulásnak kellene jönnie, hogy elhagyjuk ezeket a falakat... El sem tudok képzelni ilyen felfordulást. .. Nem, még földrengés, vagy háború alakjában sem . .. Dehát hogyan is lenne földrengés itt, a sziklák világában, ahol keményebben állnak együtt a kőzetek, mint a vas atomjai?! ... A háború pedig? Idáig el sem érhet. Hiszen a mostani világégés is a negyedik éve tart már és még mindig úgy szemlélhetjük, mint egy tőlünk nagy távolságra lefolyó, ismeretlen idegen földrészeket érintő tűzvészt. . . — Csak nem akarjuk észrevenni, apám, hogy mi is közelebb jutunk ezekhez a veszélyeztetett földrészekhez . . . Már-már egészen benne is vagyunk . . . — Nem ... A háborúnak hamarosan vége lesz és te kimehetsz külföldre, tanulni. így volt szokásban nálunk mindig. Én, apám, nagyapám és a többiek is mind ezt tettük. Néhány év odakint, közben utazgathatsz. Avval jön végül haza az ember, hogy elég volt a barangolásból. A tapasztalások elegek egy egész élet munkájához . . . Sokszor sóhajt fel azután az ember: Milyen jó, hogy ennyire oda lehet tapadnunk egy ilyen kis helyhez! — El van zárva a világtól Véghely, apám, — mondta Tamás és megborzongott az ablaktáblához koccanó szélben. — A vonat is alig tud felkapaszkodni ide. Most is el van zárva, amikor ég a világ. — Az a jó, — apja emeltebb hangon tett hitet arról, hogy lelke mélyéből érkeznek ezek a gondolatok. — Éppen ez a jó. így biztonságban és a maga törvényei szerint élhet most is . . . Annak idején a törökök sokat ostromol101