Darkó István: Deszkaváros

a szorongó életében. Vadul dolgozott az irodában, három őrmester munkáját végezte egyedül s mikor felmenteni akarták, bőven egészséges apjával majdhogy birokra kelt. Itt hagyták hát megtürten az irodában. Néhanap megsajnálták, máskor gonoszul ugratták. — Félhetne már egy kicsit, Grenda, — mondotta néha Solymár. — Ujabban úgy ült itt, mint egy kölyökoroszlán. Késsel se lehetne felvakarni. Pedig annyi munkát adott az uj menettel Szigethy, hogy éjszakára is jut. — Itt maradok este is, ha kell, — Grenda ilyenkor vadul irt a vonalazott lapokon és pillanatonkint törülgette a nyakát. Idegen lépett a szobába és Grenda eltűnt a nyilvántartási ivek között. Szigethy kapitány, a menetszázadok összeállítója ment át a szobán. Grenda lélegzet nélkül feküdt bele a munkájába. — Ennél a front se rosszabb, — Bolyósra is átragadt valami kevés a Grenda rettegéséből. — Egyszer bizisten kikéredzkedem . . . Miért citterázik annyira tőle, Grenda? — Maga a kés után bőg? — Grenda ilyenkor áthajolt nagy testével az Íróasztalon és ugy súgta Bolyós arcába. — Dolgozni, lógósok! — Schultheisz szólt rájuk nagyképűen, aztán a fél szemét befogva, belenézett a látókás tollszárba, amelynek apró lencséje mögött tengerparton fürdőző mezitlen nő rejtekezett. Egyik ilyen alkalommal Grenda lesújtó tekintetét körülszaladtatta a szobán, felkelt és kifelé indult. Elkanyarodott testtel hirtelen visszaült az asztalához és villámos gyorsasággal kezdett irni a szétteregetett iveken. Bolyós kutatóan nézte, aztán meghallotta Szigethy hangját a viszhangos folyosón. Szigethy egy fiatal hadnaggyal jött befelé. Szünetet tartott robogásában, az Íróasztalok előtt megállt szétvetett lábbal és barátságosan recsegett. — Tóth őrmester, amennyiben szilfid testi alkata megengedi, siessen Gáth hadnagy úrral a felszerelési raktárba. A kövér őrmester feldöccent a székről, szíveskedve hajlongott és előkeresett egy nagy kulcscsomót. A kapitány 11