Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

VERŐFÉNYBEN Tizenkét óra harminc perckor, tehát a legteljesebb megvilágítás idején, midőn az árnyékokat szinte felfalta a nyári verőfény, az ebéd utáni kávézás és nyújtózás feltétlenül boldog perceiben érkezett egy bölcs tekintetű szürke szamáron, ajkán önfeledt mosoly szerénykedett, szemében halványkék öröm csilingelt, erre még a büszke derekú lányok is feléje fordultak, kár, kár! Arcukon kivirágzott a boldog butaság, őszintén mondom, kiábrándultam belőlük, de Ő mosolyogva továbbügetett, kikerülgetve a csikorgó villamosokat, a fényes gépkocsikat, bal kezében kenderkötél gyeplő, jobbjával fekete szakállát simogatta; kíváncsian futottam mellette a fehér sipkás sarki rendőrig, akinek szórakozottan felmutatta hajtási jogosítványát, a daliás őrmester feszesen tisztelgett, továbbot intett, a papírról jómagam is a következő szavakat olvashattam: „ÉNEKEK ÉNEKE"... Vagy ötödmagammal követtem az idegszanatórium kapujáig. 1968 89