Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

s a nyárfaligettel. A nyárfaligettel, ami nincs is, csak kitaláltam, álmaim helyett, melyek szétmásztak, mint pöttyes bogarak, s most fekszem e hajnali ágyon, eszelős kiabálások közepette, összegömbölyödve, mint egy tányérakna. III Tudom már, hogy valamelyik jövő héten lóra kapok, s kivágtatok a zúzmarás mezőkre. Lovam sörényét majd a szél cibálja, s én cserepes szájjal kurjongatok a széles nagyvilágba. Barátaim amúgy is elsüllyedtek, csapatom nem lesz, egyedül rontok rá a vándorokra. Senkit meg nem ölök: kifosztom őket. Tarisznyám megrakom színültig szeretettel, s eltűnök a kék sziklák között. 53