Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

RÓZÁB Rózáb kapuin csak a szél ugat át. A földgömbfejű földrajztanárok és a csavart eszű filozófusok mit sem tudnak e város létezéséről, de a pisztrángfürge újságírók, a világ dagasztóteknője fölé gyűrkőzött diplomata-háziasszonyok és a hold felé menetelő süket őrmesterek tekintetét is elkerülték eddig Rózáb tornyai. Csak a szél... mint mondottam. Az Idegen három évig dörömbölt a város kapuin, most itt ül a Szutra tündöklő bóbitáján, egy gleccser peremén, s távcsővel nézi Rózáb hetvenhét tornyát; a rózsaszín háztetők reszketnek a fényben. Hiába könyörgött, hiába dörömbölt és toporzékolt, hiába hívta segítségül a szelet és minden viharokat, Rózáb kapui zárva maradtak. Három éve? Háromszor háromezer éve ül a Szutra hófödte csúcsán az Idegen. Társait, hadvezéreit és minisztereit, csillagjósait és besúgóit rég födi a penész. A penész... mint mondottam. 54