Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

ÉS MAJD ELTŰNÖK I Fejfájós álmaim világgá másztak, egyedül maradtam varjak s jegenyék közt. Jó, hogy a varjak vigasztalnak, kajla csőrükből keringve hullnak fekete szentenciák. „Kár, kár" — mondogatják, gyászba borítván jegenyéim. Pereg a vakolat homlokom faláról. Most kellenének a tintakék egek, Taormina zúgó kagylói meg a tenger! De csak ezek a varjak s jegenyék, szitáló esőben úszó asztalok, fáradt tisztviselők a kopár ágakon. II Most meg hajnal van, elmebajos kakasok kiabálnak, Radepurt rágok szívós türelemmel. Előbb-utóbb úgyis felrobbanok, mint a dinamit, csak azt tudnám, mi lesz akkor varjaimmal, neuraszténiás kakasommal 52