Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

BÁBI TIBOR URNÁJA FÖLÖTT Te nem szerettél játszani, csak rögtön kardot rántani, sohasem mérted, méricskélted, barát-e vagy az ellenséged, örök viharban-indulatban: csatározgattál egymagadban. Nem kellett kártya, dominó, csak ütni — s kapni? — volt a jó! Engelst, Marxot és Lukács Györgyöt idézgetted, verted fejünkhöz, nem is volt semmi taktikád, csak kardod s dialektikád. Nevettem ezt a furcsa harcot, s elborult barna mongol arcod, mert sakkozgattam önmagammal, üvöltöttél, s borult az asztal. Kijelentetted, mint egy isten, az ilyen költő nem kell itten, aki, amíg más vérben ázik, eimbalmozik meg citerázik, dúdol, dudázik meg dalolgat, pöttyes szavakkal íutballozgat. S mert játszani tényleg szerettem, ne haragudj, észre se vettem: míg komolyságom számon kérted, VALÓBAN CSORGOTT A VÉRED! 145 1978