Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

ISAPUR PANASZA Látjátok, feleim, Isapur lettem, csontváz-istenfi korhadt kereszten, csörömpölök feketedetten, kiszikkadt aggyal, eltemetetlen. Mellettem latrok, lebontva csontnak: mennyi milosztban magasztosodnak, kenőccsel-kentek, köddel-kevertek. Engem, Isapurt, el se temetnek. Adatott nékem Paradizumnak függni keresztfán, száraz halottnak, mókus lerágta orrom dióját, hollók likasztják arcom cipóját. Kó'sírba engem anyám temetne, vagy béseperne hamvas-vederbe, ámde parancs jött, Pilátus írta, kalimpáljak csak, nincs hely a sírba! Kősír, amelybe Krisztust temették, bé nem fogad ma zsélyi leventét, merthogy riporter, merthogy megírná, s minden dekadens költő siratná. Látjátok, feleim, szümtükvel nézzétek, ahogy latrok közt zabál föl a féreg. 146