Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

FÜLCSATTOGTATÓ A kutyám, III. Sátán, megette a versem, íme, papírcafatok a lábam előtt: költészetmaradék, versmorzsák. Sátán boldogan csattogtatja fülét. Eredj innen, te gyászkereplő! Nem megy, nem tud magyarul. Egy hete vettem ötven koronáért. S mint látható: megéri a pénzét. Verssel táplálkozik, mint valami széplélek. Hűséges jószág: mindennap visszaszökik volt gazdájához. Ezért kell őt (át) nevelgetnem itt, a szobában. Úgy látom, némi sikerrel: már a kézirataimat is meglelte, s megette a versem. Szép fekete szeme most biztatón csillog, tehát ízlett neki a költemény. Nos hát megjártam: ha ez a fenevad rákap, gyárthatom éjjel-nappal a verset. S amint látom, most is a legjobb versemet ette. E cafatokból ítélve: a papírlapon SEMMI SE volt. 101