Szenes Piroska: Csillag a homlokán

mondta a pap, hogy illetlenség és bűnös dolog csupasz testünket mutogatni? — Az urak nem járnak templomba. — Honnan tudod? — Póla mondta. Mindent, ami Markának eszébe jutott, Póla mondott. Ez ellen nem lehetett szólni. De már nyár is lett, és ők még csak mindig tervezgettek. Kata egyszer mondta anyjának, hogy szeretne szolgálatba menni. — Még kicsi vagy — felelte az anyja. — Még legalább egy évig kell várnod. Egy év talán sohasem múlik el. E nyáron már június elején kezdett az ispán aratókat toborozni. Másszor is jártak a környékbeli falukból le a magyar vidékre aratásba, de most úgy hírlett, hogy sokkal több emberre volt szükség, mint máskor. Az öreg ispánnak megint nagy tekintélye volt, a grófot egészen elfelejtették. Frtuz Póla éppen hazaérkezett, rossz szagú volt neki a munka, mondták a béresasszonyok. Hallotta, hogy sok aratót, lányokat is keresnek az uradalomba. — Ott talán kifogytak az emberek? — kérdezte. — Azt mondják, nem akar az uradalom magyar emberekkel dolgoztatni, mert azok bolsevikok — beszélte az anyja. Póla gondolkozott. Elment a katonája Pardubitzba, és nem vette meg neki a láncot, amit ígért. Ezért volt olyan rossz kedvében, hogy hazajött. Nagyon elképzelte magát már a lánccal. Ha elmenne aratásba, eladná a részét, és megvehetné a láncot. A városban a fizetés sokfelé elmegy, de az aratásban nem lehet elkölteni, egyben marad az ember kezében. Az aratás máskülönben is mulatságos, igaz, hogy sokat kell dolgozni, de sok a mulatság is. — Én is szeretnék aratásba menni — állt elő hirtelen Marka. — No, még mit nem mondsz? — gúnyolódott az anyja. — Éppen te kellesz az aratásba, az ilyen zöld béka. — Már nagylány vagyok -— mondta Marka dacosan. Két 96