Szenes Piroska: Csillag a homlokán

kal még egyszer szóba állasz... olyan pofont kenek le neked, hogy a fejed leesik! Később elmondta, hogy a komornyik még megkérte, engedje elmenni vele Katát, de mikor ő megmondta, hogy semmiképpen sem, többé nem szólt egy szót sem. Kétszáz koronát adott a szolgálatért. Nem nagyon sok, de a ruhákat is megtarthatta. Ez egy pillanatnyi fénysugarat villantott Kata szívébe. — Volt még egy majdnem egész darab szagos szappanom is — szólt halkan. — Mindent megkaphatsz Ankától. — Hát Ankát is itt hagyta a szakács úr? — kérdezte Kata halvány mosollyal. — Persze hogy itt hagyta. Csak a két kismalacot vitte magával ketrecben. Azoknak továbbra is jó dolguk lesz, míg meg nem eszik őket. Kata megkapta ruháit, a szagos szappanát is, az ezüstpapír golyót is, amelyet csokoládéról gyűjtött magának. A szagos szappant eltette vasárnapi mosakodásra, de mit tehetett a szép úri ruhákkal? ... Otthon nem hordhatta, mert kicsúfolták volna érte, néha kinyitotta' ládáját, és sóhajtozva nézegette, ha anyja nem látta. Mint a megszúrt hólyag, úgy hervadt össze a szép élet. Ami eddig jó volt, piszkos, fakult ruhák, szegényes ételek, szalmazsák az asztal alatt a földpadlón, Zuzka mosni való pelenkái, mind keserves volt már neki. Még az ősz csak elmúlt libák hajszolásával a ropogós tarlón, egyedül volt, már nem szeretett a többi lánykával lenni, csúfolták. Kérte anyját, küldje inkább Gyurkót az iskolába, őt meg engedje ki a libákkal. Minden vágya csak az volt, egyedül lenni, hogy ne zavarja senki, ha gondolkodik. Folyton gondolkodott, még ha figyelt is a libákra, ha kiáltott is rájuk a messze hangzó, hűvös őszi levegőben. Azon gondolkozott, ami volt, néha csodálkozva, hogy milyen sokat gondol el másképpen, mint ahogy volt. Inkább úgy gondolt rá, mint ahogy szerette volna. Mikor ezt észrevette, elszé93