Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Visznek, mamicska... A komornyik úr elvisz Pestre. — Vigyázz! — mondta az anyja, eltolta magától könyökével, mert kezében a vasporos bögrét tartotta. — Bepiszkítod a kötényed. — Visznek magukkal Pestre, mamicska! — Hát már mennek? — kérdezte az anya kelletlenül. — Már az urak el is mentek. Mi holnap utazunk, vasúton, a komornyik úrral. És én egyedül a komornyik úrral, tudod? — Mi az? — kérdezte anyja meglepetve. — Hát Pólát és Markát nem akarja vinni? — Nem! — kacagott fel Katka. — És tudod, Póla úgy haragszik ... Mérgében még engem is szidott. — Nincs neki miért. Nem visznek téged se sehová. — Nem? — jajdult fel Katka. — Mért, mamicskám? — Mert nem engedlek. — De mért? — Mert ilyen taknyosnak még anyja mellett a helye. Vette a csuprot, és nyugodtan tovább kente a platnit. Katában meghűlt a vér. — De mamicska ... Hát a méltóságos úrék szolgálatában lenni, az nagyon nagy dolog, mamicskám ... — Nagy dolog, de eddig még egy krajcárt sem kaptál tőlük, nem igaz? Vagy fizettek már neked valamit azért a három hónapért, amíg szolgáltad őket? — Majd fognak... — hebegte Kata megzavarodva. Fizetségre sohasem gondolt. — Majd ha látom!... De ne hidd, hogy azért nem engedlek, mert nem fizetnek meg a szolgálatért. Pest nagyon messze van, most már más ország, és akármikor háború van. Még megölnének olyan messze idegenben, ki tudja? Annyi rosszat hallani ebben a mai világban, nem adlak oda, lelkem. Hiába is bőgsz! — Mamicska... ó, mamicskám... Markát engedték volna... — Csak hadd engedjék. — De őt nem is akarják .,. — Téged meg nem adlak. 90