Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Nem fogod be a szád, te piszok! Póla elvörösödött, köpködve felelni akart, de az ispánt oly nagy úrnak szokta meg gyerekkorától, hogy érzésben nagyobb tisztelettel volt iránta, mint most a gróf iránt. Dühösen törülte le kihűlt könnyeit, az öreg már nem törődött vele, indult hazafelé. Asszonya az arcát legyezve boszszúsan követte. — Paula! — kiáltott ki a komornyik. — Tessék bejönni csomagolni! És a kislányok is. Pólában kigyúlt egy halvány reménység, csendesen és azonnal ment. A grófné ruháit csomagolták be hatalmas tehénbőr kofferbe, amelybe arannyal monogram és korona volt belepréselve. A sok hosszú uszályos fehér csipkeköntöst rakosgatták bele, és Pólának kárörömmel jutott eszébe, hogy nem használt a grófnénak semmit a tejszínben való mosakodás, durva bőrű, barna arca furcsán illett továbbra is a finom csipkékhez. Kata a nadrágos lovaglóruhát tartotta kezében, megsimogatta, és eszébe jutott, milyen szépen ült a grófné azon a kedves szemű lovon. Soha ő már ilyen szépet nem fog látni. Egészen kábult volt a hirtelen változástól, a ruhát lassan arcához simogatta. — Kata! — szólította a komornyik a másik szobából, amitől egészen megrezzent. A férfi intett, odament hozzá. — Menj haza, mondd meg anyádnak, hogy elviszünk magunkkal. Holnap utazunk. Mind a három lány rábámult a komornyikra. Kata először meg sem értette. De azután nagyra nyílt a szeme, és csillogni kezdett. — Igazán?... Elvisz? — kérdezte örömében kacagva, és elfelejtette, hogy félni szokott a komornyiktól. Az rámeresztette szürke szemét. — Menj! — Hát engem nem visz? — kérdezte Póla élesen és durván. Szinte fenyegetőleg kelt fel a bőrönd mellől. A férfi egészen ridegen felelt: 88