Szenes Piroska: Csillag a homlokán

•—Parancsára — mondotta hangosan. Magában: gyáva kutya. — Egyéb kívánságom nincs — szólt a gróf. — Köszönöm rendkívüli fáradozását. — Hirtelen jött ötlettel az intéző felé nyújtotta arany cigarettatárcáját. — Parancsoljon. Rózsalevelű. Az intéző hirtelen lehajtotta sárga fejét. — Köszönöm. Nem dohányzom — szólt majdnem nyersen. Lement az ispánhoz, más lovakat kért, és dühösen felrázta a horkoló kocsist. E látogatás előtt a gróf úgyszólván sohasem írt levelet, csak sürgönyöket küldött. Most, úgy látszik, olyan kérdeznivalói jöttek, amelyeket nem akart a sürgönyhivatalra bízni. Gyakran fordult elő, hogy ajánlott levéllel lovas embert küldött egy távolabbi állomásra, ahol feltétlen biztosan járt a posta. Azután nyugtalanul várta a válaszokat. Az uradalom mindennap köteles volt jelentést küldeni, de nem mindennap jött meg. A leveleket maga a jószágigazgató írta, és szintén küldönccel adatta postára. A gróf azonban úgy találta, hogy jelentései nagyon is semmitmondók, az uradalom ügyeire szorítkoznak, fontosabb közlésektől tartózkodók. A harcok, úgy látszik, megmerevedtek, mint a nagy háborúban. Nyitra felől minden hajnalban és minden este cseh repülőgépek zúgtak el az emberek nyakukba húzott feje fölött. Mentek a vörösöktől megszállt helységek fölé, és ideges rémületbe ejtették a népet. Csak a föld alá lehetett bújni e kérlelhetetlen darazsak elől, amelyek bombákat vetettek a minden háborúban újra megcsodált örök szántóvetőre, és géppuskával söpörték végig a házak udvarát. Mondják, kitűnően be voltak lőve a városokra. Néha bámulatos volt, hogy alig történt egy csapatmozdulás vagy tüzérek érkezése, vagy trénvonulások, tizenöt perc múlva soron kívül ott voltak a repülők, és pontosan oda vágták a bombáikat, ahová kellett. A vasmunkások árulást kiáltottak, és egyenként hazamentek Pestre. 82