Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Júniusban váratlanul betört a fegyverszünet híre. Nem sürgönyön jött, gyorsabban szállt. A megkínzott környék fellélegzett. Az embereknek mégis összeszorult a szívük, mi lesz most? A gróf először valami ravasz fondorlatot sejtett a fegyverszünetben is. Mért vonulnak most hirtelen vissza, mikor az elfoglalt területet még tarthatták, vagy meg is tarthatták volna? Aztán Összeadva a tudomására jutott dolgokat, úgy látta, hogy a további háborútól gyors összeroppanást, gyors békekötéstől életmeghosszabbítást várnak a vörösök. El volt keseredve. Ha a csehek most rájuk rontanának, és nem kegyelmezve porrá vernék őket! Hiszen ezekkel nem szabad másképpen bánni! Ezek nem emberek, ezek kártékony vadak, ezeket el kell tiporni! Az uradalom felszabadult, üdvözlő örömhíradást küldtek a grófnak. Mindenki aláírta magát, a hölgyek külön küldtek gratuláló üdvözletet a grófnénak. — No, várjatok csak! —- nevetett mérgesen a gróf. Hívták, hogy költözzön vissza a kastélyba. — Csak Pestre és csak akasztásra megyek vissza! Forró nyár volt, fülledt és várakozó. Olvadó lassú napok fonadékát, az éjszakába is belefolyó hosszú napokat kellett végigkínlódniuk. A legkönnyebb takaró is égette a testet, növényi és állati érések párájában remegett a levegő. A gróf annyira tele volt forrósággal, hogy egész nap meztelenül járt. Teljesen anyaszült meztelenül. Még lovagolni is elment így. Mereven és egyenesen ült a nyeregben, nagyszerűen lovagolt. A meleg levegő bársony suhintásától átizzott csontos teste és szögletes arca; ajkát összeszorította, a szeme szikrázott. Bőrét majd szétvetette a szilaj gyönyörűség. A grófné diner-hez mindig estélyi ruhát öltött. Bécsből kapott mindig újakat, fénylő selymekből, gyönggyel televarrva. Mind szorosan simult kemény amazon termetére, fejét büszkén és nevetve hordta, amint a gróf karján megjelent az ebédlőben. Ö ült az asztalfőre, a gróf vele szembe. A gróf teljesen meztelen volt, a grófné szemmel láthatóan kitűnően mulatott. 83