Szenes Piroska: Csillag a homlokán

csipkehabokat fehér batisztköntöse leheletfinom csipkéiből, aztán felemelte szemét egyenesen a grófné sötétbarna, kemény arcára. Ijedten botlott egyet, és rögtön magán érezte a komornyik feddő tekintetét. — Komédia — hallotta morogni a gróf urat, de nem mert ránézni. A gróf török mintájú selyemköntöst viselt, ami alatt nem volt semmi. Meztelen lába szattyánpapucsban volt, foteljában hátradőlt, mégis oly keménynek és merevnek látszott, mintha katonaruhában, nyeregben ült volna. — Komédia — morogta, és vízszínű szemét kihívóan meresztette a komornyikra. Az nem szólt semmit, arca sem rezdült, de mintha egy kissé meghajolt volna az ajtó mellett, ahol állt, és a gróf úgy érezte, hogy ebben a vonalnyi meghajlásban gúny van. Fújt egyet, és a nyakához nyúlt, mintha gallér szorította volna. Nagyon rossz kedvében volt megint, riasztó hírek közeledtek. Míg minden jel arra mutatott, hogy Magyarországon mindenki megutálta a kommünt, és napjai már meg vannak számlálva, mégis váratlanul háborúság híre nyargalt föl a láthatárra. A vörösök megrohanták a cseheket Ipolyságnál, de a tegnapi sürgönyhír szerint nagy veszteséggel visszaverték őket. Kérdés azonban, hogy a kínjukban megvadult kommunistáknak elég lesz-e ez a lecke? A háború nagy lutri; mi lesz, ha sikerül nekik a betörés? Ha sikerül, levegőt kapnak, és ki tudja?... Talán még meg is maradnak. Az epéjét érezte egész éjjel. A komornyik nem tudta, mi baja lehet. Még nem volt ideje átnézni a gróf úr postáját, de biztosra vette, hogy valami rossz hírt kapott. A lánykák félve és még ügyetlenül mozogtak a kiszolgálás körül, folyton magukon érezték a komornyik tekintetét, az pedig nem is figyelt rájuk. — Hogy hívnak ? — kérdezte a grófné Katától. A kislány ráemelte fényes tekintetét. — Katka — suttogta alig hallhatón. Aztán, mint aki észreveszi, hogy rosszul felelt, ijedten hozzátette: — Hudák. — Mi? — kérdezte a grófné értetlenül. 72