Szenes Piroska: Csillag a homlokán

lassan közelebb érezték magukat. És valóban, a komornyik az urak személyes szolgálatára nevelte őket, mert Póla mellett sok olyan dolgot kellett neki végeznie, amit kedve és önmegbecsülése ellenére tett. Mikor a szükséges kifejezéseket nagyjából megértették, még megtanította őket szépen meghajolni és a teli tálcát ügyesen be- és kihordani. A harmadik héten beállították őket az urak személyes szolgálatába. A komornyik már megmondta előtte való nap, hogy készüljenek, nagyon jól és nagyon sokáig mosakodjanak. Reggel eléje álltak ragyogó tiszta kötényben és fejkötőben. Kata tömzsin és pirosan, fényesre sikált arccal és nevető szemmel, Marka is gyöngén kipirulva. Finom kis arca megtelt és ragyogott az örömtől. — Mutassátok a körmötöket! — szólt a komornyik, és mivel körömről eddig még nem volt szó, megmutatta, mi a köröm. A gyerekek körme gyengén fekete volt. — Ez itt egy körömráspoly — szólt a komornyik úr, és zsebéből egy kis fényes szerszámot vett elő. — Ezzel kell minden reggel mosakodás után kitisztítani és lereszelni a körmötöket, így. Rajta! Egymás után kitisztították a körmüket. Ügy szégyellték magukat, hogy az arcuk égett. Egészen elkeseredtek mind a ketten. Csak akkor tértek magukhoz, mikor Kata a süteménnyel teli ezüsttálat, Marka a gőzölgő teáskannát kapta ragyogó ezüsttálcájára, és elindították őket a nevető Póla után, aki a sonkát, libamájat, tojást és pirítóst vitte egy óriási tálcán. A szakács széles csípőin megfeszült a fehér kötény, ha nem lett volna vastag fekete bajusza, szakácsnénak is elmehetett volna. Mögötte állt Anka, és hangosan nevettek, mikor így hármasban elindultak. — Komédia za grajcar!* — kiáltott Póla, és csípőit riszálva ment előre. Mindenkinek jókedve volt. — Milyen hercig! — szólt a grófné, mikor meglátta őket. Kata vörös és aggódó zavarában csak egy pillantást mert a grófnéra vetni; látta előbb a fotelja körül széthullámzó * Krajcáros komédia 71