Szenes Piroska: Csillag a homlokán

szaladt, de megtorpant, mikor a férfit a kád fölé hajolni látta, és kárörvendő, rajtakapó hang szaladt ki torkán. — Itt mosd meg! —• szólt a komornyik Katkához, és nyugodtan megfordult. — Nos? — kérdezte a lányt szinte fenyegetően. Póla hátralépett. — Itt a csomag — mondta leforrázva. — Ruhát hozattam a lánykáknak, azt fogják felvenni. Nem kockáztathatom többé, hogy a méltóságos úrék elé kerüljenek istállószagú ruháikban. Azt küldjék haza, maga pedig gondoskodjon róla, hogy rendesen megmossák a fejüket. Kiment, és hátra sem nézett. Utána egy percnyi csönd állt a levegőben, aztán Póla csúnyán elkáromkodta magát, Marka ideges kitöréssel felnevetett. De Kata annyira telve volt rémülettel, hogy hangosan elsírta magát. — Mit bőgsz, te marha?! — ordított rá a lány. — Nem hallottad, mit mondott a nagyságos úr? Mosd meg jól a nyakad és a fejedet! Kata arcán megálltak a gördülő könnyek. Mit mosson meg? A fejét? Hiszen a fején haj van! De Marka nem várta meg, míg Kata magához tér meglepetéséből, a ruhákra volt kíváncsi. Kiugrott a kádból, és azon vizesen ment a csomagot bontani. Két fekete ruhácska volt benne, néhány slingelt szélű fehér vászoning, egy csomó fehér batisztkötény és fodros fejkötő. — Űri ruhát kapunk! — ujjongott Marka, meztelenül guggolva a földön, nedvességtől csillogva. Egy főkötőt gyorsan fölkapott a fejére. — A kutyafáját! — szólt irigyen Póla. Neki magának kellett vennie a fekete ruhát. Mikor felöltöztek a fürdő után, nem ismertek magukra és egymásra. Olyanok voltak, mint két szobalánybaba. A komornyik megnézte őket, és bólintott. — Még egy-egy ruhát hozatok nektek, és munkakötényt is a durva munkához — mondotta, Pólának kellett tol68