Szenes Piroska: Csillag a homlokán

sóhajjal. Aztán lehajolt, és a székek lábát törülgette. Marka éppen felállt egy székre, hogy megnézhesse magát a tükörben. Egyszerre Kata megérezte, hogy a háta mögött áll valaki, összerezzent, és ijedten feltekintett. A komornyik állt a nyitott ajtóban, és Marka még nem vette észre. Rá akart kiáltani, de a férfi már megszólalt. — Mit csinálsz azon a széken? — kérdezte, és hideg hangja hallatára Marka ijedten fordult meg. — Törülgetem a tükröt •— dadogta mentegetődzve. Ijedtében alig tudott a székről lemászni. A komornyik nézett rájuk hideg szürke szemével, aztán mondott valamit. Nem értették, és buta kétségbeeséssel néztek rá. A komornyik erre bekiáltotta Pólát. — Mondja meg nekik, hogy meg akarom nézni a holmijukat — szólt. — A vén majom a cókmóktokat alkarja látni — fordította Póla, és Kata megrémült ennyi merészségre. — Biztosan meg akarja nézni, hogy ha majd elmentek, ne legyen több. A második mondatra Katát majd a hideg rázta ki. Hátha megtudta a komornyik a hazahordott ételeket? Marka is leforrázva ment mellette a szobájuk felé. Ruhájukat már berakták a szekrénybe. A komornyik ránézett az ingecskékre, óvatosan hozzányúlt Kata piros virágos kasmírszoknyácskájához, és megszagolta. Póla a nyitott ajtóban csúfolódó pofát vágott a háta mögött. De a komornyik csak lassan körülnézett a szobában, aztán szürke szemét végighúzta a kislányokon, és kiment. Aznap Kata csak este gondolt az anyjára, de a szakács teát főzött, mert még elég hűvös volt az idő, meggyújtotta egy nagy ezüsttálban a cukrot és rumot, és lehúzták a villanyt. — Szűz Máriám! — kiáltott a vastag Anka. — Mint az igazi lidércláng! Azt mondják, az Öreg-hegyen az erdőben táncol ilyen lidérc a forrás fölött minden Luca-nap éjfélkor. A szakács piros képe elzöldülve vigyorgott a lángok fölött, egész félrecsapódott a pofája, olyan volt, mint egy ördög. Kata megborzongott. — Én tudok a Lucáról egy éneket — suttogta. 64