Szenes Piroska: Csillag a homlokán

sütemény. A lánykákat valóságos szédület fogta el, kezdet­ben hol az egyik, hol a másik lett rosszul. Amit már a cselédség sem tudott megenni, azt a kislányok minden ebéd és vacsora után levitték a malacoknak. A gróf­né egyszer kis mangalica malacokat látott meg az ispán udvarán, és megjegyezte, hogy azokból finom disznóság lenne. Abból már ő is szívesen enne, olyan gusztusosak és elevenek voltak a kis malacok. Az ispán erre rögtön külön­választott két malackát, ezeknek hordták a megmaradt húsokat, finom süteményeket tejjel elkeverve. A szakácsnak ez is mulatság volt, elgondolni, hogy milyen íze lesz majd az így táplált húsnak, vagy talán nála is csak a magával nem bíró túlkedv volt, de szigorúan meg volt tiltva valamit is elvenni, vagy valakinek odaadni abból, amit ő a malacoknak küldött. Ha tehette, maga keverte össze az ételt moslékká. Tudni akarom, mondta, hogy mit tesznek be a malacokba, mert azokból nagyon finom valaminek kell kijönni. Kata elgondolkozva nevetett, mikor a falánk malacok feltúrták orrukkal a habos süteményt, vagy a nagy darab sülteket ráncigálták. Gigantikus és nagyszerű pazarlás volt ez, ami megigézte. Ez valami természetfölöttinek tetszett neki, ez az egész élet. Néha, ha reggel lassan ébredt álmából, nem merte mindjárt kinyitni a szemét, mert félt, hogy csak álmodott mindent, a finom ágyat, amelyben feküdt, a fehér párnákat, a virágos bútorokat. Ez valahogy annyira csoda­szerű volt, nem is tudta összekötni rendes életével, otthoná­val. Ha hazament, olyan volt neki, mintha abban a pillanat­ban ébredt volna fel, és háta mögött eltűnt volna a kastély. Amellett folyton arról beszélt, mint álmáról is lelkendezve beszél az ember, és nem vette észre, hogy anyja a meséi alatt egyre fanyarabbá vált. — Üsse meg őket a guta — mondta végül a mamicska, de nem nagyon hangosan. — Ezek tán keresztény lelkek, akik Isten áldását így eldobálják a disznók elé? Nekem in­kább ne is mesélj ilyeneket. Kata megzavarodva bámult rá. Valami homályosan moz­dult benne azt mondani, hogy ez" mégis különös és nagy­urakhoz illő dolog. De nem tudta kifejezni magát. Kiszedte 60

Next

/
Thumbnails
Contents