Szenes Piroska: Csillag a homlokán

szoknyája zsebéből a maga részéből félretett süteményeket, amiért Gyurko már régen ott táncolt előtte, és először Zuzka kezecskéjébe tette. Anyja egyszerre bosszúsan így szólt: — Neked pedig nem jutna eszedbe elhúzni egyszer-kétszer az istentelen állatok elől egy darab sült húst vagy libarészt, mikor a te szüleid nem esznek ilyet? Mi? Kata riadtan nézett rá. — Azt nekünk nem szabad. Tudta, hogy Mara megtette, ha a szakácsnak nem volt ideje összerontani az ételt; de már úgy megszokta, hogy Marka olyat tesz, amit nem szabad, hogy ezt már Marka külön jogának tartotta, amihez nem igazodhatik. — Nem szabad ... nem szabad — méltatlankodott az anyja. — Nekik meg szabad ilyen istentelenséget csinálni? Hiszen istentelenség állat elé vetni olyat, mit az állat meg sem becsülhet, mert esze nincs, az ember meg hogy megbecsülné! Nem szabad ... Te mafla! Marának bezzeg szabad? Anyja olyan finom húsokat eszik, hogy életében olyat még nem is látott. Én is ígérhetem neked, hogy ruhát fogsz kapni érte; úgyis megkapnád, az igaz. De Mara még a gyerekeknek is árulgat mindenfélét pénzért. Katának kerekre nyílt a szeme. Ilyeneket tesz Mara, és neki nem is mond semmit? Milyen hamis kamarátka!* ö megmond neki mindent, és ha Mara arra kérte, hogy ne beszéljen Imrussal, mert ő nem szereti, hát ő még azt is megtette barátságból, és csak annyit szólt Imrushoz, hogy meg ne haragudjék, és ne mondja őt büszkének. Egyszerre olyan kiszolgáltatottnak és elárultnak érezte magát, olyan szerencsétlennek a sötét és savanyú szagú szobában a szinte álombeli szép világ után, hogy elszorult a torka, és alig tudta könnyeit visszatartani. Űgy hitte, Marka miatt búsul így, és anyja elégedetlensége miatt. Valójában oly messze érezte magát a hamar megszokott nagyszerű világtól, hogy homályos érzéssel nem bízott a viszszatérésben, és a fájdalomtól elszorult a szíve. Mikor mégis a kis virágos díványra ülhetett lefekvés előtt, meghintázta * barátnő 61