Szenes Piroska: Csillag a homlokán

hogy ezzel a rendíthetetlen tudattal kellett elviselniük a megaláztatást egy tömegőrület miatt, amely ki tudja, még mekkora területet fog megfertőzni... Ezt alig lehetett kibírni! Mindenki gyanús volt nekik, aki részvevő szemekkel nézett rájuk, aki talán magában szolga módon örült az ő megaláztatásuknak. A grófnőt tombolóan idegessé tették ezek a tekintetek. Olyan emberek közé akart menni, akiket még sohasem látott. És nem városba, hanem nyugalomba ... nyugalomba. így jutott eszébe a jószágigazgatónak a vadászkastély, amelyről csak annyit tudott a gróf, hogy van, és hogy gyerekkorában vadásztak ott egyszer. Nem lehetett elkerülni, hogy az ilyen vadonba ne vigyenek mindenhez értő embert, a gróf elfojtott dühvel szólt a komornyiknak, hogy velük jön. Hiszen elküldeni, legalábbis mindjárt, mert megsegítette őket, mégsem lehetett. Az asszony felszabadultan szívta magába a tiszta levegőt a kocsiút alatt, idegei kellemesen elernyedtek. Kérdéseket intézett a bakról a kényelmetlenül és tiszteletteljesen viszszaforduló öregemberhez, és meg volt elégedve. A vadászháztól első látásra el volt ragadtatva. Rövidesen kiderült azonban, hogy csak a két legrosszabb fekvésű szoba nyílt egymásba, holott most éjszakára közel szerettek egymáshoz lenni. Aztán hogy az ágyak kényelmetlenek, és az ágynemű tűrhetetlenül nehéz. Fürdőszobának nyoma sem volt, a gazdasszony főztje nem ízlett, és a grófnénak nem volt szobalánya. Reggel lovas ember vágtatott az állomásra sürgönnyel, másnapra ott volt gyors árunak minden. Ágyaik a kastélyból ágyneművel, fürdőkád, bőröndök, toalettholmi. De a cselédségből nem akart senkit sem elhozatni a grófnő. Az ispán gazdasszonyának eszébe jutott Póla, Marka nővére, aki a legügyesebb és legfinomabb lány volt a majoriak közül, és úri házakban szolgált a városban. Elhatározta, hogy hazaszerzi. Déltájban beállított a doktorék konyhájára, ahol Póla szobalány volt, egy sáros csizmájú parasztgyerek levéllel. 54