Szenes Piroska: Csillag a homlokán

szobába, az emeleten is, úgyhogy az egész kastély kívülbelül füstben gomolygott, égés zajától morajlott és remegett. Kata elszörnyedve és megrendülve nézte, valami titokzatos sárkány háza, emberevő barlangja látszott lenni. Odakinn nagy csend volt, senki sem járt a közelben. A nap lassan siklott lefelé az égen. Olyan furcsa volt minden. Az öreg ispán magában csupa csodálkozással hajolt meg a kis állomáson a gróf és grófné előtt. Szinte minden poggyász nélkül érkeztek meg, és úgy látszott, minden cselédség nélkül. Azt már tudta, hogy a kommün elől menekültek el Pestről. De mért ide? Ebbe az eldugott majorba, a majdnem lakhatatlan vadászházba, mikor Bécsben palotájuk és az uradalomban kastélyuk van, ahol gyakran laknak, és ahol minden kényelmük megvan? Elsőnek a gróf szállt le a kocsiból, aztán nyújtotta kezét zavart udvariassággal a grófnénak. A meghajolt öreg embert mintha észre sem vette volna, az felemelte a fejét. A gróf negyevenen túli, szikár, merev ember volt, erős állkapcsa szögletessé tette sovány arcát, kellemetlenül világos szemével mintha nem is látott volna. Mindenen csak átnézett. A grófné sem volt sokkal fiatalabb nála, de magas, kisportolt teste ruganyosabban mozgott előkelő úti köpenyében. Eleganciájuk dacára mindketten gyűröttek és megviseltek voltak, mozdulataik szörnyen idegesek. A határon gyalog szöktek át a legnagyobb rémületben. Az idegeik egyszerűen nem bírták tovább Pesten, bármenynyire is féltek attól, hogy szökésüket észreveszik. Kezdetben, mert nem hittek abban, hogy ilyesmi lehetséges, megvárták, míg egy kommunista parancsnokság betelepedett budai palotájukba. Azután már nem mertek menekülni, azt hitték, őrizet alatt vannak. Ott éltek velük egy tető alatt, beszorítva az udvari szárnyba. A kommunisták jöttek-mentek hangosan és hadonászva, figyelemre sem méltatva őket. Hogy mit műveltek a termekben és szobákban, nem tudták, mert ha el akartak menni valahová, nagyon ritkán, a hátsó kapun mentek ki, és a cselédeknek is meg volt tiltva a főlépcsőház felé járni. ~ A grófné már nem bírta tovább ezt a szégyent és megaláz52