Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Akarsz jönni a faluba? — kérdezte Katától, aki az istálló ajtajában állt mezítláb. A pipát hozta apja után, melyet az otthon hagyott. — Akarok — kapott rajta Katalinka. Gyakran unatkozott, amióta már nem jártak ki a mezőkre. Ha benn volt, anyja mindig adott valami munkát, a munka unalmas és rossz szagú. Anyja már elhatározta, hogy ez évben őt is elküldi Gyurkóval az iskolába, de ez évben még meg sem nyílt az iskola. A tanító kisasszony elmenekült a jegyzővel. Katka hát megörült, hogy a faluba viszik, máskor is ellóg itt-ott néhány órát. Gondolta, anyja észre sem veszi. Fölkapaszkodott az egyik szekérbe Imrus mellé, a gazdáné nem látta. Egyszer csak látják, hogy más szekerek kanyarodnak utánuk, nagy csomó nép. — Jaj, hová visznek bennünket? — ugrott föl Katka a szekérben, inkább csak meglepve, mint megijedve. — Én nem tudom — mondta Imrus bámulva. — Ö is felállt szétnézni. Nénéje éppen átszállt gyorsan a koma kocsijára, és Imrus után kiáltott bosszúsan. Nem szerette, hogy sokan látták. — Gyere utánam! — súgta Imrus Katának. Útközben, de már jó messze, észrevette a gazdáné Katát, amint a szekér végében mindenféle odakészített zsákok között susogott Imrussal. — Hát te? — kérdezte mérgesen. — Hogy a fenébe kerültél ide? Kata megijedt, kinyitotta száját, hogy megmondja, aztán hirtelen Imrusra nézett, és hallgatott. Már látták, hogy nem kellett volna idejönniük, meg voltak ijedve mind a ketten. A gazdáné pulykavörös lett. — Kié a lányka? — kérdezte a kövér komaasszony. — A Hudáké. Csavargó ... rossz lányka. A komaasszony ránézett Katára, piros arcára és rémült szemére. A kövérek derűje nevetésbe sűrűsödött nála. — No, ha itt van, itt van — mondta. — Nem árt senkinek. Kata félt is, örült is. Meglapult a szekérsarokban, a másik ijedt gyerek mellett, felizgatott képzelete hiába próbálta 39