Szenes Piroska: Csillag a homlokán

hogy mit fog mondani Anna az ítéletkor Krisztusnak Józsiról. Ezen a gondolaton elmúlt a rémülete. A nagyságos asszony rengeteg sok csomaggal érkezett meg. Iván, az orosz hozta utána, és bevitték a hálószobába. De mire este lett, és kinyitották a hálószobát, minden csomag eltűnt. A nagyságos asszony elégedett volt, és csokoládés cukrot hozott a gyerekeknek. Kata is kapott kettőt. Erről eszébe jutott Imrus, akitől egy csokoládét kapott az útra, és akit még soha nem tiszteltetett. Elszégyellte magát, és elhatározta, hogy ha karácsonykor hazaír, Imrust is tiszteltetni fogja. Este nagy lárma hatolt be a szobába, valami ének hallatszott a konyhából. A gyerekek kirohantak, de alighogy az ajtót kinyitották, egy fekete szőrgombóc ugrott nekik. Médi fölsikoltott, Bubi elsápadva hátrált meg, de Kata kacagva kiáltozott: — Ne féljetek, gyerekek, a betlehemesek vannak itt! A fekete gombóc, aki furkósboton ugrált, volt az ördög. Médi még a rémület grimaszával elmosolyodott, mert megismerte az ördögben a kocsis fiát. Két fehér ingbe öltözött gyerek, akiknek kócbajusz ágaskodott pisze orruk alatt, bottal kergette az ördögöt. Az sivított, mint a patkány. Mindenki kacagott. Akkor az ajtó mellett megszólalt az angyal csengettyűje. Angyal állt az ajtó mellett, csillag ragyogott a homlokán, és karján tartotta a betlehemi istállót. — Pásztorok, jöjjetek! — kezdte el magas gyerekhangon, és a pásztorok térdre borultak, és mindnyájan velük énekeltek. — Olyan szép volt — sóhajtott Médike, mikor lefektették őket. ö is oly kedves és jó volt ma este, Kata magához kapta, és szívére ölelte. Csókolni nem volt szabad asszonya előtt, de annak örült, ha látta, hogy a gyerekeket szereti. Mikor a kicsit elengedte, látta, hogy Bubi szemrehányón tekint rá. — Bubika — mondta ujját felemelve —, nem szabad a kis testvérre irigynek lenni! Bubi elpirult, és akkor este nem akart Katához menni. 223