Szenes Piroska: Csillag a homlokán

vidámnak lenni, ha a ház asszonya kiteszi a lábát. Ebéd után bemenekült az irodájába. Kata lefektette a gyerekeket, és kiment a konyhába törülgetni. — Tudod, miért siettek úgy a három királyok Jézuskának ajándékot hozni? — kérdezte Anna szigorúan. — Mert az angyal megmondta nekik, hogy a Megváltó megszületett. — Várj csak, várj! — emelte fel Anna mosogatóvíztől csepegő ujját. — A három királyok azért siettek annyira, mert tudták, hogy a Megváltó a szegények felemelésére és a gazdagok megbüntetésére született. Siettek neki ajándékokat hozni, és hódolatot bemutatni, hogy őket majd megkímélje. De csak ne lett volna a Jézuska akkor egészen kicsiny! Majd fejükhöz vágta volna ő a királyoknak a sok aranymarhát... Minek is lettek volna neki? Nem vágyódott ő kincsre, volt őneki apja mellett ülve olyan koronája, hogy olyat ezer király se látott soha. ö az embereket akarta megváltani vérének hullásával, és meg is váltotta volna őket egészen, ha a Sátán nem adott volna tanácsot a gazdag zsidóknak. De a gazdag zsidók pénzt adtak a királyoknak és a fővezér pilátusoknak háborúra, azért, hogy úgy tegyenek, mintha keresztények lennének, pedig valójában gonosz pogányok voltak, és így becsapták a népeket. Ezért halt meg Jézus Krisztus hiába a kereszten, ezért hullajtotta hiába drága vérét. De ne félj semmit! — folytatta sötéten szikrázó szemmel. — Eljön az idő, mikor Krisztus újra a világra jön, de akkor nem szelíden többé! A világ már gonoszabb, mint valaha volt, most tüzes korbáccsal jön rá. Föltámad, és megöli mind a gonoszokat, hogy a jóknak és szegényeknek végre nyugtuk legyen a földön. Rávillantotta Katára sötét szemeit, és a lányka elrémülve hátrált előle. Karját védekezőn emelte arca elé. — Mit félsz, te jószág? — kérdezte Anna egészen más hangon. — Te csak nem vagy világ hatalmasa, hogy félned kelljen az utolsó ítélettől? Kata azon tűnődött, mikor magához tért ijedtségéből, 222