Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Méduska... — sóhajtott fel Kata —, mért mond maga ilyet? — Nemcsak Kata akarja hallani! — kiáltott hevesen Bubi. — Én is akarom. — Talán szeretném, azt akarod mondani, ugye, kedvesem? — intette az anyja. Bubi elvörösödött. — Nos, ha addig jók lesztek pesztrástul együtt, majd játszom nektek karácsonyi éneket a szentestén. — Nagyon helyes — fejezte be az úr. Karácsony előtt két nappal a nagyságos asszony bement a városba bevásárolni. Már reggel befogatott a fedett hintóba, és este előtt nem várták haza. Mielőtt elindult, Kata megkérte, hogy legyen szíves neki fekete szövetet venni kabátkára, mert a régit nagyon kinőtte, és Jela néni megígérte, hogy ha vesz szövetet, megvarrja neki. A bére mindig a nagyságos asszonynál maradt, és csak annyit kérhe- ' tett ki belőle, amennyire szüksége volt. A nagyságos asszony kelletlen meglepetéssel nézett rá. Szokás szerint a cselédeknek is készült karácsonyi ajándékot venni, és most azt hitte, hogy Kata tudomására akarja hozni, mit kíván. Ezt szemtelenségnek találta, és nem is felelve a kívánságra bosszúsan burkolódzott a bundájába. Kata csodálkozva érezte meg az elutasítást, és megszégyenülve maradt az elinduló kocsi mögött. Az úr csak egy kis darabon kísérte el a nagyságos aszszonyt, azután gyalog visszajött. Jókedve volt, bejött a gyerekek fürdetéséhez, és nagy hancúrozás keletkezett. A vidámság forrása buggyant fel a házban, mintha követ hengergettek volna el a szája elől. A gyerekek nem akartak kijönni a kádból, a fürdőszoba úszott a víztől, Bubi nem kapott zuhanyt. A kávét bugyborékolva itták, séta közben belementek a hóba, és Médi olyan édesen nevetett, hogy gyönyörűség volt hallgatni. Anna gulyást főzött paprikásan, az úr szivarra gyújtott az asztalnál, és térdén lovagoltatta mind a két gyereket. Tele volt vidám sikoltással a ház. Kata úgy ugrált a gyerekek között, mint egy megvadult kiskecske, és az úr azt gondolta, hogy mégsem illik ennyire 221