Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Bubi sokkal vidámabb lett, amióta ez a lányka itt van — mondta a nagyságos asszony. — És Médi is fegyverszünetet kötött vele. Meg voltak Katával elégedve. Karácsony előtt nagyon sok dolog volt. Előbb nagymosás, aztán takarítás és vasalás. Jela néni feljárt segíteni. Mindig mosolygott, csillogó fekete szemét mindig valami gúnyos figyelem húzta keskenyre. összepárosította az okos parasztfölényt a magától értetődő tisztelettel, a nagyságos asszony kedvelte őt. Gyakran beszélt meg vele háztartási dolgokat. Kata iránt a nénje elég közömbösen viselkedett, de nem is szorult az érdeklődésére. Annát ingerelte Jela néni jelenléte, de ő mosolygó fölénnyel bánt a cseléddel. Kisebbik fia elég gyakran följött a konyhába, de nem sokat lehetett vele íkezdeni. Mindenre csak igennel vagy nemmel felelt. Nagyobbik fiát Kata még mindig nem ismerte. Már annyit beszélt mindenki a karácsonyról, hogy a gyerekek felizgultak tőle. Kata már sokszor elmesélte a kis Jézuskát a jászolban, aki bár istállóban született, a csillag mégis hozzá vezette a királyokat. De a gyerekek annyit kérdeztek, hogy minden alkalommal ki kellett bővíteni a mesét. Egyszer csak eszébe jutott valami: — Szokott a muftijuk karácsonykor zongorázni? Bubi gondolkozott, de nem tudott emlékezni ilyesmire. Médi azonban erősen bizonykodott, hogy tavaly karácsonykor igenis zongorázott. — Meg fogjuk kérni muttit, hogy karácsonykor zongorázzon — mondta izgatottan Kata. — Majd kérjétek meg szépen, jó? Odakinn szinte megfagyott az élet a nagy hidegben. A faluba most nem jártak le, a majorsági udvar messzebb volt, és a béresek meg béresgyerekek nem járhattak fel az ő udvarukra; így magukon kívül alig láttak embert. Ügy éltek, mint egy külön kis világban, de a jó szagú meleg lakásban ez eleven és boldog élet volt. Jela néni egyszer így szólt a konyhában: 219