Szenes Piroska: Csillag a homlokán

De az ijesztő sikoltásokra már beszaladt az ebédlőből a nagyságos asszony. — Mi történt, az istenért? A gyerek ájuldozott, az anyja fölkapta. Kata egészen megdermedt a rémülettől, szeme elhomályosodott. Az anya a gyerekkel nagyon messzire szaladt előre, csak a zúgó meszszeségen keresztül hallotta: — Megütött... a szájamra ütött... Kata látta a nagyságos asszony acélszínű szemét fölvillanni, egészen idegen hangon kiáltotta: — Én nem ... — A karját arca elé emelte. Nem látott semmit, csak váratlanul Bubi izgalomtól felsikoltó hangját hallotta: — Nem igaz ... Mutti, nem igaz! Médi hazudik! Kata elszörnyedve nézett fel, és látta Bubit felemelkedni öléből, és halálsápadtan anyja elé állni. Kicsi kisfiúcska volt anyja tekintete előtt, és reszketett. — Bubika — dadogta Kata. — Médi hazudik! — kiáltotta Bubi vadul, hogy ő elhallgasson. Médi rábámult Bubira, és a sírását mintha ollóval vágták volna el. — Igaz ez? — kérdezte anyja halkan. Médin erre újabb dühroham tört ki, rángott és remegett. — Médi, az istenért! Az úr az irodában hallotta Médi sikítását, átszaladt: — Mi történt? Médi könnyek közt tekintett föl az apjára, és zokogva kitárta felé a karját. — Már megint felizgattátok a gyereket? — kiáltott haragosan az úr. — Mit csináltatok vele? Karjára vette a zokogó kislányt, Bubira senki sem nézett. — Megvert — zokogott Médi. Kata behúzta fejét, és esdeklőn nézett az égre. Akkor látta, hogy a nagyságos aszszony a gyerek feje fölött intett az úrnak, magához ölelte a gyerek fejét, csitítgatva. 215