Szenes Piroska: Csillag a homlokán

hideg. Olyan szépek voltak, hogy Kata büszke volt rájuk. Jól átkötötte magán a fekete nagykendőt, és vígan ropogtatta a fagyott havat patkós csizmasarka alatt. Gyakran fölsétáltak a jegenyesoron a templomig. Innen be lehetett látni az egész falut és a havas mezőkön végigkígyózó országutat, amelyet fölvágtak a fát szállító tengelyek. A keményre fagyott nagy hó megállt a házak között, a hátsó sor kis házai guggoltak benne, vaksi ablakaik pislákoltak. Gyerekek ugráltak az utcán, vidám hangjuk felhallatszott a templomig, és elkeveredett a varjúk utálatos károgásával. Az erdőkből tengelyen hatalmas fenyőszálakat fuvaroztak le a városba kócos lovacskákkal a felvágott országúton. Fagytól pirosra rágott arcú legények mentek a kocsik mellett a gyeplőt tartva, és ha nem káromkodtak a rossz út miatt, rákiáltottak Katára, mikor sétált a gyerekekkel mellettük. Ö nevetett, és hetykén visszavágta tréfás szavaikat. Nem ismerte őket, nem lehetett velük beszélgetni. A nagyságos asszony nem nagyon szerette, ha lemennek a faluba, inkább csak a fasorban és a lombtól megfosztott nagy kertben sétáltatta őket, ha nem voltak hóval elfödve az utak. A kert szép sűrűnek látszott, nagy fák állottak benne, és összegubancolt ágas-bogas bokrok. — Nagyon jól el lehet bújni nyáron a kertben — mondta Bubika. Egyszer, mikor a faluban sétáltak, bementek Jela nénihez. Tisztelettel fogadta őket, mintha a gyerekek nagyok lettek volna, és bevezette az első szobába. Itt az ágyban magasra rakva álltak a piros szőttes párnák, lakkos komód a sarokban, fölötte tükör, és a tükör rámájába piros papírrózsák voltak betűzve. A falakon színes szentképek függtek, Krisztus és a Szűzanya töviskoszorús szívvel. — Az Anna Krisztusának lángok jönnek a szívéből — mondotta Kata. — Anna inkább ne lenne olyan jámbor, és hagyná békén a más asszony emberét — mondta Jela néni nevetve. — A Józsi felesége telesírja a falut miatta. A vörös arcú ember, akit Anna egyszer véletlenül leön213