Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Jöjjön be szépen a fürdőszobába — kérlelte Kata. Médi kihívóan mosolygott, és megmarkolta az ágyat. Kata azonnal megérezte, hogy most fog eldőlni örökre, bír-e ezzel a gyerekkel, vagy sem. A fürdővíz sürgetőn csurgott, szó nélkül a gyerekhez lépett, átkarolta a derekát, és kirántotta az ágyból. Az ágy egy darabra elszaladt helyéből, Médi olyan erősen fogta, de a hirtelen rándításnak mégsem bírt ellenállni. Kata nem mert ránézni. A gyerek csak lihegett, de nem sírt. Vitte őt a fürdőszoba felé. Az ajtóban mégis rápillantott, attól tartott, hogy valami baja támadt, azért olyan csendes. De nem. A gyerek egészen nyugodt volt, testecskéje puhán engedett az ő karjának, csak nagy és igen fényes szeme nézett a pesztonkára mozdulatlanul és kutatva. Anyja a kád mellett állt, és gyanakodva nézett hol az egyikre, hol a másikra, de Médi csendes maradt, és nem panaszkodott. Anyja nem merte előtte megkérdezni Katát, hogy mit csinált vele. Csak átvette a gyereket, lehámozta róla az éjjeli köntöst, és betette a langyos vízbe. Bubika csöndes mosollyal nézett Katára. Olyan ez a gyerek, a nézése, mint egy nagynak — gondolta Kata, és majdnem félt ettől a fiúcskától. Pedig milyen jó volt! Neki kellett megmosni kissé puha hátacskáját szivaccsal, és kezébe adni a szappant, hogy maga mossa meg az arcát. — Szeret fürdeni? — kérdezte tőle Kata. — Igen — felelt a fiúcska illedelmesen. — A meleg vizet szereti — szólt az anyja. — De a hűvös zuhany már nem ízlik neki. Pedig fiúnak edzenie kell magát. Kata előtt ez megint új fogalom volt. Nézte, hogy emeli ki a nagyságos asszony a kádból a kislányt, burkolja bolyhos köpenykébe. Aztán az ő karjára adta a gyermeket, és Bubika fejére gumisapkát húzott. A fiúcska fölállt a kádban, már előre reszketett a hideg víz gondolatától, de látszott rajta, hogy igyekszik erős maradni. Csak megrándult, mikor a hideg víz lezuhogott karcsú kis testére, de semmit sem szólt. Médi édesen felkacagott. Rózsaszínű volt kis tün201