Szenes Piroska: Csillag a homlokán
a gyerekek csöndben aludtak tovább, de minden felnőtt már talpon volt. A konyhában be volt fűtve, és Anna morcos-álmosán készítette a reggelit. — Tisztítsd ki gyorsan az úr csizmáit! — kiáltott Katára. — Máskor még este kell kipucolni a cipőket, mielőtt lefekszel. A nagyságos asszony kijött a fürdőszobából. — Máskor Anna fog felkelteni fél hatkor, és bejössz csöndesen a fürdőszobába befűteni. Az éjjel pedig nekem kellett felkelni Médikéhez, kitakaródzva feküdt, és forgolódott. Nem hallottad? — kérdezte szigorúan. — Nem — felelte Kata pirosan. Ügy érezte magát e tekintet alatt, mint valami vak állat egy szűk ketrecben. Folyton beleütötte magát valamibe. A munka után nyúlt menedéknek, amelybe el lehetett rejtőzni, kitisztította a sáros csizmát, csodálkozva nagyságán és puha, finom bőrén. Az úr már várt rá papucsban az ebédlőben, gyorsan kezet kellett mosni, és a reggelit behozni fehér kendős tálcán. A forró kávé finoman gőzölgött a kelletlen őszi reggeli levegőben, amely még a szobában is éreztette nyirkosságát. Kata arcát megcsapta a friss kávészag és a vaj tejszínillata a kenyérén, gyomra csikordult egyet. De számára a reggelizés ideje csak akkor érkezett el, mikor a nagyságos asszony is kijött már a fürdőszobából a friss ebédlőbe, amelyet Anna takarított ki, és Kata fűtött be. Akkor be kellett vinnie a teát pirítóssal, a nagyságos asszony reggelijét, a kék damaszttal szépen megterített asztalra. Asszonya kipirulva ült a kályha mellett, bolyhos fehér köpenyegben. — Nem fésülködtél meg — szólt Katára. — Reggelit kócosan behozni nem szabad. Kata riadtan menekült a konyhába. Megfésülködött, és csüggedten gondolta, hogy ő talán nem is fog megfelelni ennyi fontos dologra. A gróféknál ehhez képest milyen egyszerű volt a munka. Nagyokat nyeldesett, nehogy kibuggyanjanak könnyei, és rettenetesen éhes volt. — Ott a reggelid! — kiáltott be akkor Anna a szobába, 198