Szenes Piroska: Csillag a homlokán

csönd lett, a kocsisnak nagy volt a tekintélye, Bora elmosolyodott. — Te is mindig a legjobb időben jössz — mondta a férjének olyan nyugodtan, mintha az előbb nem is kiáltozott volna. — Az ebéd már majd elhűlt. — Egyszer már csinálhatnátok mást is, mint birkagulyást — jegyezte meg az ember. — Csináltam neked finom gombalevest, sampinyonból, kaptam a kertésztől. És sütök délután kalácsot. Hogy ne búsulj — tette hozzá. — Látod, ez a lányka is meggyógyult már. Kata elpirult a szemlélő tekintet alatt. Palkó aznap este lopva kereste Katát. Nagyon szégyellte magát, csak az vigasztalta, hogy Kata biztosan nem tudta meg csúnya szándékát. Styefóval egész nap nem találkozott, ő másik csoportban dolgozott, és máskor nem is szokott náluk aludni. Kata helyett Markát találta csak meg, az odajött hozzá mindjárt. — Tudod, hogy Kata beteg lett? Palkót bűntudat csapta mellbe. — Mi baja van? — hebegte. — Hát én nem tudom — mondta Marka, és a vállát vonogatta nevetve. Palkó úgy nézett rá, mint egy bolondra. — De mégis mi baja van, ha beteg? ... És hol van? — Bora néni elvitte magával. — És mi baja van? — Jaj, de buta vagy! — kiáltott fel Marka, nevetett és elszaladt. Palkó vörös arccal ott maradt. Erősen gondolkozott, valamire gondolt, ami a lányoknak van, és nem szoktak róla beszélni, de nem tudta biztosan, ez legyen-e. Aztán más mindenféle jutott az eszébe, amit összevissza hallott, és csak annyit értett, hogy megborzongassa. Ügy állt az emberek közt, mint egy sóbálvány. 163