Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Styefo jött, és utánament Markának. — Hogy vagy ? — kérdezte vigyorogva. — Mi közöd hozzá? Csak ránézett, és felemelt orral továbbment. Styefo gyanakodva nézett utána. Se nagyon haragosnak nem látszott, se jó szívvel nem volt iránta. — De nagyon büszke vagy — mondta Styefo. — Talán már azt is elfelejtetted, mi volt az éjjel? — Te egy szemtelen vagy — mondta Marka elég lanyhán. — Sétálni hívtál, aztán nekem jöttél, mint egy állat. — Aj, nem az, nem az! Te csak ne beszélj másról — vigyorgott a nagy szájával. — Arról beszélj, ami éjjel volt. — Mi volt éjjel, te bivaly? — kérdezte egyszerre ingerülten Marka. — Aha, aha, már tudod!... — Mi tudok, mondd? — No, csak ne tettesd magad. Eleget kapálództál. — Meg vagy te bolondulva, én azt hiszem — mondta Marka megvetően. — Palkó, Zelenyák, gyere ide! — kiáltott a legényke hirtelen méregben. Palkó megmozdult, ránézett Styefóra gyűlölettel. — Mit akarsz? — Gyere ide! Mit csináltunk mi tegnap éjjel, mi? — Én? ... Én semmit — mondta Palkó megrendülve. — Semmit? — Nem, én semmit. Styefo egy pillanatra Palkó sápadt arcába meredt. — Bamba! Ha te nem, hát én igen! — A mellére vágott, aztán Markára mutatott gúnyosan. Marka egyszerre megértett mindent. — Nem igaz, te hazudsz! — kiáltott fel elsápadva dühében. — Egy szavadban nincs igazság! — De igen, de igen! — Styefo kis szemei gonoszul villogtak. — Palkó is látta, hogy hozzád mentem. — Hozzám?... — És Marka agyában hirtelen egy sejtelem villant föl. — Hol voltam én, mi? 164