Szenes Piroska: Csillag a homlokán

hogy a szíve kalapálni kezdett. — Jaj, Marka, mi bajod? — Styefo... — sikított Marka előttük. — Styefo!... — Hallatszott, hogy dulakodnak a földön, a legény dühösen morgott. — Styefo!... Szakra, az apádat! — kiáltott Palkó is dühösen, és reszketve futni kezdett a dulakodók felé. Valahonnan a mezőről férfihang kiáltott: Fene a bőrötöket! ... De Marka akkor már kiszabadult az erőszakos suhanc kezei közül, sírva és lélegzet fogytán szaladt visszafelé. — Büdös dög ... büdös dög ... — kiabálta hisztérikusan. Kata eléje szaladt, ö is reszketett és sírva fakadt, együtt futottak a csűrök világossága felé. Palkó lesújtva maradt ott. — Te disznó! — mondta dühösen Styefónak. — Te disznó, nem szégyelled magad? Styefo kimerülve szuszogott a sötétben. — Marha! — felelt vissza, és apró, dühös szeme megvillant. — Nem tudom, hogy lehet egy legény ilyen mafla! Nem tudtad lefogni a magadét, és ledobni a földre? Aztán már befogták volna a szájukat, nyugodt lehetsz. — Én nem teszek ilyen komiszságot, tudod? Ha valaki nem akarja, hát nem akarja. — Ki mondta neked, hogy nem akarja, ostoba? Mindegyik akarja, tudd meg. Csak vagy gyávák, vagy kéretik magukat, tudod? — Arcát dühösen tolta Palkó megriadt arca elé. — Látszik rajtad, mafla, hogy még sohasem volt dolgod lányokkal. A kislányok lihegve futottak be a csűrök közé. — Törüld meg az arcod — suttogta Kata, maga is letörülgette ijedt könnyeit. — Még valaki megkérdezi, mi bajunk. — Gyere be lefeküdni, fáj a derekam — nyöszörögte Marka. — Az öklével belevágott. — Ügy kell neked, ha ilyen komisz fiúval barátkozol. Ügyis tudtad, mit akar veled a sötétben. — Azt hittem, ha te is ott vagy, nem mer bántani — 153