Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Az apád!... — mondta lágy, zsírosan fénylő hangon. — Ilyen vén banya, és mégsem lehet rábízni semmit. Kata lihegett a futástól, de a szobában már nem tört ki pára üde szájából, a penészszagú meleg levegő nedvesen csapódott hideg arcához. A szidásra gyöngyösen felkacagott: — Mamicska ... a fiatalúr megszánkóztatott a jégen. — Üsse meg a guta! — felelt a mamka. De csak úgy mondta, nem haragudott. A lányka ragyogó arcára nézett, és nevetett. — No és mi van azon, ha megszánkóztatott? Nagy dolog! A kemencéhez ment, és lábába akadt a másik gyerek, Gyurko, aki pendelykében, mezítláb mászkált a melegtől gőzölgő agyagos földön. — Hé, te! — Katka éppen vissza akart ülni a zsámolyra, de amint durva inge a jégtől felégett testére nyomódott, szisszenve felugrott. — Mosd meg már azt a gyereket, te vén boszorkány! Legyen legalább vasárnap tiszta — nyögte az anya. A tűzhelyen káposzta főtt vastagon pöfögve, mamka krumplit dobott a sütőbe. A kis Kata nyakon fogta Gyurkót, vitte a kanna felé. A gyerek ordított. Négyéves volt már, de az istennek se mosakodott volna meg magától. Már majdnem akkora volt, mint Kata, és orra alatt mégis repedezve állt a száraz maszat. — Szégyelld magad! — mondta neki Kata szemrehányóan. — Rosszabb vagy te, mint a disznó. — Az a gyerek meghótt tán? — morgott a mamka. A bölcsőhöz fordult, és lehajolt a kicsi fölé. Egész éjjel forrósága volt a gyereknek, valami belső láza lehetett, mert nem is köhög. Egész éjjel nyöszörgött, az a büdös ember meg se mozdult volna hozzá. A kicsi mintha megérezte volna az anyai árnyékot, hirtelen felébredt. Pillanatra kinyitotta kék szemét, aztán mindjárt keserves grimasszal összerántotta. Bőgni akart, de a sírás már összevegyült benne a rémült öklendezéssel, és oldalt fordulva összemocskolta a bölcsőt. — Oh, te büdös kutya, hát ez a bajod? — Az anya ijedten 13