Szenes Piroska: Csillag a homlokán

nagy mulatság — nyafogott Marka. A mosókonyha előtti térség izzott a napfénytől, oldalt istállók voltak, a körül csak úgy rajzott a sok légy. Kihaltnak látszott minden, csak ritkán ment el arra valaki. Déltől kenyeret tettek a zsebükbe, azt majszolták. — El kéne menni sétálni — szólt Marka. — Ki tudja, milyen érdekes ez a nagy major, és ki mindenkivel lehetne találkozni. — Az lehet. De mit szólsz majd, ha keresnek bennünket, és nem találnak, mi? — kérdezte Kata. — Nagyon nyughatatlan vagy te, Marka. Alighogy ezt kimondta, fölbukkant az istállók mögül Bora néni meszelőalakja. — No, itt ültök? — kiáltotta messziről feléjük. — Hát a dolgotokat már elvégeztétek? — Igenis, kérem — feleltek egyszerre mindketten, és felálltak. — Egészen illedelmes lánykák vagytok — szólt Bora néni. — Mi gróféknál szolgáltunk — mondta büszkén Marka. — A lányok bennünket pedig csúfolnak. — Csúfolnak, lelkem? — nevetett Bora néni fölényesen. — Ne hagyd magad, gyerekem. — Vagy csúfold vissza, ha csúfolnak, vagy üsd pofon. Ez a helyes igazság. Hát azt már tudjátok, hogy rendelkezett veletek az intéző úr? — Rendel...? — Egymásra néztek ijedten, nem értették. — A két lányt kiküldte a helyetekbe, de a ti kommenciótokat is ők fogják megkapni. Ti meg dolgozhattok a konyhán, de csak napszámért. 4 A lánykák elszomorodva néztek egymásra. De nem mondhattak semmit, hallgattak. — No — mondta Bora néni —, most megyek megnézni az uramat, aki kocsis itt, Bungyinak hívják. Ti csak maradjatok itt, mert nemsokára hozzák majd a húst a vacsorához. Vegyétek el, én is jövök nemsokára. ' — Aj — mondta Kata szomorúan. —• Nem lesz új nagykendőm télre. Pedig már olyan szépen kigondoltam ... — Egye fene! — mérgelődött Marka. — Legalább mulatságosabb lenne... 123