Szenes Piroska: Csillag a homlokán

érkezettekkel, nagy lármát csaptak. Holnap reggel kellett megkezdeni az aratást, az uradalom két végében egyszerre. Zelenyák néhány emberrel, idősebbekkel külön tárgyalt, ne­kik kellett gondoskodni mindenről, a fiatalok rájuk bízták magukat. Zelenyák lassan szívta cigarettáját. Palkónak is adott egyet, Palkó egy darabig ott lődörgött apja és az öregek közt, de fél szemmel a legények felé sandított, és köpködött a cigarettától. Ö volt az egyetlen fiú, aki nem gatyát, hanem szürke bricsesznadrágot viselt, messziről ki­vált a többi közül. A lányok tovább rendezkedtek, mint a férfiak, több hol­mijuk is volt. Falu szerint oszoltak el a csűrökben. A lá­nyok mindig a belső sarkokat foglalták le. Batyujukat szétszedték, és a lepedőket teregették a szalmára. A csűr ho­mályában fehéren látszott az ő helyük. Mire beesteledett, csomóba szorulva ültek a csűrök kö­rül. Levették csipkés szélű fehér fejkendőiket, és az elhű­sülő levegő megsimogatta forró nyakukat, megszárította izzadt fürtjeiket. Csupa kis sötétszőke fej, a kartonpruszlik­ból kivillanó fehér nyak a lassan homályba vesző ru­hacsomóból, mint bokorból a sok virág, kifehérlett. A le­gények külön csoportban, de mellettük. — Halljátok-e? — kiáltott oda Zelenyák, cigarettája fé­nye megvilágította szája szögletét. — Az öregek azt mond­ják, hogy külön kell hálatni két csűrben a lányokat, és külön háljanak az emberek. No? ... Nagy csönd lett a felelet, szinte megdöbbenve néztek Ze­lenyákra. Hogy mindenki hallgatott, a lányok lassan el­kezdtek kuncogni, egyszerre csak kitört minden oldalról a nevetés. Világosan az ajánlatot nevették ki. — Ejnye, ti disznók! — méltatlankodott az öreg Lahota a pulykanyakával. — Van is mit nevetnetek ... Elég nagy illetlenség, amit csináltok, hogy a lányok már csak azért járnak aratásba ... Majd elvisz benneteket az ördög, meg­látjátok ! — Hát, öregapa, magát meg mért nem vitte el? — csapott ki a sötétből egy fiatal legényhang, fehér fogak villantak 110

Next

/
Thumbnails
Contents