Szenes Piroska: Csillag a homlokán

vetés és kiabálás hallatszott egyszerre. A mogorva béres megvetőn nézett rájuk, aztán elfordult. — Milyen mérges ember — mondta Kata még egyszer csodálkozva. Zelenyák egy fiatal intézővel jött vissza. Fehér ruhás, szikár ember volt, a szeme sárga, és olyan mozdulatlanul nézett, hogy a lányok nevetése elhallgatott. Rossz volt ülve maradni ez alatt a tekintet alatt, lassan felkeltek. Az intéző listát tartott kezében, és megszámolta őket, hány férfi, hány nő. Ök hatvannégyen voltak, két faluból valók, a többiek, akiket Zelenyák toborzott más faluból, már itt várták őket. Az intéző szeme egyszerre megakadt Zelenyák fián, Palkón. — Hát ez a gyerek? — kérdezte. — Ezt is férfiszámba vették. — Tizenöt éves lesz, és erős fiú. Az én fiam — szólt Zelenyák. Az intéző erre semmit sem szólt, pedig Palkó nem volt erős fiú. Tizenöt éves sem volt még, Kata jól tudta. Tavalyelőtt télen együtt jártak iskolába, de idáig még sohase beszélt vele. De ha nem volt is erős, csinos fiúcska volt, barna. Erősen elpirult, mikor az intéző rávetette mozdulatlan tekintetét. Aztán az intéző Zelenyákkal előrement, és ők követték. Egy másik udvarra jutottak ki, ahol fél tucat egyforma csűr állt egymás mellett. A fehérre meszelt téglaoszlopok közeit barna deszkafalak töltötték ki, rendes cseréptető volt rajta. Ha még ablakuk is lett volna, egész finom házak lehettek volna. De csak egy nagy ajtajuk volt fából, és így csak csűrök voltak. Két csűrben már megszálltak az aratók, másik kettőnek nyitott ajtaja rájuk várt, kellemes félhomály és jó meleg volt benne. Földje végig friss szalmával jó vastagon fölhintve, azon fognak aludni. A gerendákból nagy kampósszegek álltak ki, ide akasztják majd batyuikat, és kaszáikat a sarokba támasztják. így gyorsan be lehetett rendezkedni. Nemsokára beesteledett. A nap sugarai laposan feküdtek el a csűrök közt, az újonnan jöttek összekeveredtek az előbb 109