Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

rozza („inter Cliollo et Wag"), bátran feltételezhetjük, hogy Csallóköz valamikor Vág-Csallóköz volt, amely névből később a nagyobb folyó általánosabb helyhatározó neve kimaradt. A Csalló folyó nevének elemzését és megmagyarázását B á t k y Zsigmond próbálta meg a Szegeden megjelenő Föld és Ember folyóirat 1926-iki évfolyamában. Szerinte Csalló személynév, mégpedig madárnévből alkotott bolgár-török személynév, mely feltételezhetően megfelel a tatár csarlak, kún csirlak, ormánsági magyar tájszólásban csillig = sirály névnek. Nyelvészeti szempontból a magyar csalló szabályosan származhatik a török csarlak szóból. Okirataink tanúsága szerint Csalló személynév előfordult nálunk a középkorban, és a személynév nominativusából eredő földrajzi nevek alakulása M e 1 i c h János szerint eredeti magyar sajátság. Hogy török eredetű, különösen ragadozó totem-madárnevekből alkotott magyar személynevek a mi vidékünkön is gyakoriak, azt G o m b o c z Zoltán „Árpádkori török személyneveink" című munkájában mutatta ki, ahol többek között a tizenkét egymás mellett fekvő csallóközi Karcsa nevét is ilyen állatnévből keletkezett régi magyar személynévből, a török karcsa = sólyom szóból származtatja. Ezek után B á t k y Zsigmond Csalló-magyarázása sem valószínűtlen. Csallóköz neve tehát nemcsak egy rég eltűnt folyamág, de minden valószínűség szerint egy Csalló nevű ősfoglaló vagy várjobbágy magyar emlékét is őrzi. A vízzel kapcsolatos helyneveknek, főként dűlőneveknek a Csallóközben se szeri, se száma. Ezek a sokszor nyelvünk ősvadonából való földrajzi elnevezések ma rohamosan elfelejtődnek. A régi helynevek gyűjtésének égető szükségességére G y ö r 61