Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

f f y István hívta fel a figyelmet a Magyar Nyelv 1927-iki évfolyamában, ahol praktikus tanácsokat is ad a gyűjtésre vonatkozólag. Útmutatása nyomán: a csallóközi tájtörténelmi kutatás legelső feladatai közé tartozik a csallóközi helynevek összegyűjtése, részint a helyszíni érdeklődés, részint pedig a tagosítási térképek kiadása által. Mivel a tagosítások nagyrészt a vízszabályozások és közlegelő-elosztások előtt történtek, az akkori térképeken még a teljes régi helynévállományt megtaláljuk. 3. A modern magyar történetírás vetett csak fényt a magyarság első csallóközi megtelepedésére, melynek tisztázott kérdésében szláv részről a legutolsó évek folyamán tűnt fel egy elkésett más vélemény. H ó m a n Bálint 1923-ban megjelent nagy munkájában, mely „A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése" címet viseli, azt bizonyítja be, hogy Árpád honfoglalása egy részletes és pontosan keresztűlvitt tervezetet árul el, melynek értelmében a hét magyar és három török-kabar törzs egy bizonyos közös stratégiai szükségesség szerint telepedett meg a Kárpátmedence kijelölt helyein. A Csepelsziget, illetőleg a kétparti Sárvizek mocsaraitól körülövezett nagyobb, szigetjellegű terület volt Árpád törzsének szálláshelye, és ezt a központi helyzetű fejedelmi törzset gyűrűalakban fogta körül a többi törzs, melyek mindegyikére fontos katonai feladat hárult. A honfoglalás stratégiai tervezete szerint a Csallóköz keleti részén s az azt környező Pozsony, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Bars és Hont megyék területén szállt meg a Garam-völgyön át 902 táján nyugat felé húzódó s a trencsén— nyitrai szláv lakosságot hódoltató Léi-törzs. Ennek a felsődunamenti szállásföldnek különös jelentőségét az adta meg, hogy itt futottak össze a Vág, Mor62