Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Néhai Kisfaludy Zsigmond: Somorja az Árpádok alatt

tek, szolgálataik jutalmazásául Somorja lakóinak adományozza; ez a tény kiváltságos állapotban létüket is tanúsítja. Az Árpád-korból Somorjára vonatkozó több adat nem^ maradt reánk. Mindazonáltal ezek gyér vonásai mellett is szükséges e hely azon korszaka lakóinak jogi helyzetéről szólnunk. Hogy azt lehetőleg felderíthessük, az ország rendeiről s ezek osztályairól kell egyetmást előre becsájtanunk. Magyarország lakossága az árpádházi királyok idejében I. úri, II. lovagi vagy vitézi rendre s III. közönséges lakókra (vulgares) oszlott. Az első rendhez tartoztak az egyházi nagyok és a születésük, továbbá méltóságuk, vagy birtokuknál fogva kitünőbbek, úgyszintén a várak grófjai s a határok védelmére rendelt fegyveres osztályok s részben külön népségek vezérei. A második rendet a legközelebbi korig köznemes néven ismert szabadok képezték, kik, minthogy a hadi szolgálatot személyesen teljesítették, vitézi, lovagi rendnek s hajdan szent István katonáinak is neveztettek. Valamint az első, úgy a második rend és az ámbár némileg alantabb rendű, de idesorolandó egyházi nemesség is, földeit tulajdonjogon bírta, adó- és vámmentességet élvezett. A harmadik rend, melyet az ország közönséges lakói (vulgares) képezének, több osztállyal bírt : ennek szabad és kisebb-nagyobb szolgaságra kötelezett osztályai valának. A szabadok közé sorolandók: a) az őseink bevándorlásakor már itt talált, vagy velük együtt letelepült városi polgárok (cives, burgenses) és az idővel bejött vendégek (hospites), kiket a honi ipar fejlesztése s különféle ágainak ter77