Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Néhai Kisfaludy Zsigmond: Somorja az Árpádok alatt

akadtak régiségbúváraink, de a frank, vagy morva uralom karjain fejlődésnek indult községet. De valamint ezt vitatni, úgy másrészt azt sem merném tagadni, vájjon a szent király nem-e épen az ide települendők számának gyarapítása szempontjából adta e hely vendég népeinek azon állítólagos szabadlevelet. Minthogy azonban e hagyomány semmi oly fennlévő emlékre sem támaszkodhatik, mely állítása hitelességét kétségtelenné tenné: a bírálat olvasztó tüzében oklevélileg is 300 évnél idősebb kora dacára elenyészik. Egy 1597-ben kelt irat, mely e hagyománnyal egyértelemben nyilatkozik, de melynek eddigelé, valamint Somorja levéltárában, úgy közkézenforgó forrásgyűjteményeinkben sem volt nyoma, arról tanúskodik, hogy Submontanus (Hegyaljai) Mátyás pozsonyi kanonok a káptalan előtt lelkiismeretes vallomást tett arról, hogy a somorjaiaknak szent Istvántól nyert s Korvin Mátyás által megerősített szabadalmi levelét egykor látta s olvasta. Sajnálom, de a történeti igazság érdekében ki kell mondanom, hogy a szent király e levelét későbbi fejedelmeink okirataiban említve nem találom. Lehetséges, hogy az Endre-féle kiváltságok után, melyek e 'hely lakóinak összességére kiterjedtek s azoknak a szent István által csupán a vendégek részére adott szabadalmakkal egyenlő vagy tágabb önkormányzatot biztosítottak: nem fektettek többé a szent István-féle kiváltságlevélre súlyt, s ha igaz, hogy azt I. Mátyás király által átíratták, tették azt azon kegyeletből, mellyel régisége iránt viseltettek. Ezen 1597-i okiratból biztossággal csak anynyit következtethetünk, hogy Somorja régiségére nézve már jó negyed-félszáz év előtt is szent István korába helyeztetett. 71