Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Néhai Kisfaludy Zsigmond: Somorja az Árpádok alatt

Nevét Bél Mátyás és más tudósaink egyhangú véleménye szerint egy, a hajdankorban Szűz Mária tiszteletére e helyen emelt templomtól nyerte. A hagyomány, valamint a 12 apostol tiszteletére Csallóközben emelt 12 templom építtetését, úgy ezét is szent István korába helyezi s mint alább látni fogjuk, nem alaptalanul. Régi okmányainkban e hely Ecclesia Sanctae Mariae, Sancta Maria, Villa Miriae, Scamaria, Samaryn, Samarain, Seridmareyn, Samaria s a XIII. század végétől a XV. századig igen gyakran Zenth-Maria magyar néven fordul elő, s hogy más hasonnevű helyektől megkülönböztessék: írott emlékeink többnyire a megyét s kerületet is megnevezik, amelyben fekszik. A latin Sancta Maria, melyet rövidség okáért előbb Scamarianak, utóbb S. Mariának írtak, még a XV. század folyamán Samariára változott, míg a magyarban, mint Bél is megjegyzi, hibásan Somorjára lágyult. Említettem volt fentebb, hogy Csallóközt a magyar honalapításkor részint magyar, részint kun nemzetségek szállották meg. Azon alkalommal tehát e vidéket is kétségkívül ily nyelvű családok választák lakhelyül. Azonban a lakosság egy része hihetőleg már árpádházi királyaink idejében bevándorolt németekből állott. Ugyanis fejedelmeink és törvényeink védelem s kedvezményekben részesítvén az idegen kézműveseket és iparosokot, ennek következtében valamint más városokban, úgy itt is növekedett a vendégek, idegen letelepülők (hospites) száma. A Somorjára Németország különböző vidékérői később települtekről örömmel jegyzem meg, hogy a magyar jellem egyik fővonása a vendégszeretet, mellyel fogadtattak s az itt élvezett jólét, mit elhagyott szülőföldükön alig vagy ily mértékben nem ismertek: hálával töltvén el keblüket, csak72