Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

viszonyaiban lelheti magyarázatát". A délkeleti Csallóköz honfoglaláskori magyar megszállásának egyik legjobb bizonyítéka Komárom megye dunakétparti szervezete, melyet csak a legutóbbi évek politikai eseményei bontottak fel. A megyék Szent István korabeli megalakításakor egyes vezető családok a Duna mindkét partján birtokosok voltak, tehát a Csallóközben is. A magyarság folyammelléki letelepedésének, a törzsek kétparti elhelyeződésének kérdésével a magyar történeti földrajz és birtoktörténet neves kutatói, így O r t v a y Tivadar, C s á ň k i Dezső, T a g á n y i Károly és Karácsonyi János régebben is foglalkoztak. A magyar tudományos kutatás eredményeinek ismeretét mellőzve, Chaloupée k ý Václav pozsonyi egyetemi tanár legújabban mégis azt állítja, hogy a mai délnyugatszlovenszkói alföldi magyarság csak az Árpádházi királyok XIII. századi hatalmas kolonizáló mozgalmai révén került mai lakóhelyére. 1923-ban megjelent „Staré Slovensko" című munkájában azt igyekszik bizonyítani, hogy Nyugatszlovenszkó még a magyar királyok fennhatósága alatt is egy külön szláv tartomány volt, melyet mindenfelől lakatlan erdőségek és mocsarak természetes határai öveztek. Szerinte Csallóköz teljesen lakatlan folyamvidék volt egészen a XIII. században kezdődő magyar faji telepítő politikáig. Csallóköz múltja két külön nemzeti irányú és érdeklődésű történetírás ütközőpontja lett. A most induló öncélú csallóközi tájtörténelmi kutatás hivatása a szláv és magyar történettudomány értékeinek kicserélése és objektiv szaporítása a helyszíni mult tényeinek feltárásával. Addig, amíg a Csallóközi Múzeum és más, később alakítandó intézetek és szervezetek a modern magyar tudományos ku64