Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

tatás eredményeit köztársaságunk tudományos életébe be nem kapcsolják, szó sem lehet itt egy elfogulatlan és sokoldalú történelemszemlélet kialakulásáról. 4. A Csallóközben honfoglalóknak vehető magyar nemzetségekkel B á t k y Zsigmond foglalkozik a Föld és Ember tudományos szemle 1923-iki évfolyamában. „Néhány vonás Komárom megye településtörténetéhez" című tanulmánya a XIII. századból először nagyobb számmal felbukkanó oklevelek adataira támaszkodva, a komáromi Csallóköz legnagyobb honfoglaló nemzetségét, a Koppánnemet ismerteti, bemutatván e nemzetség szigetségi életét. „Tágas vizi birodalom volt a Koppanok vadászterülete s ha a régi okleveleket olvasgatjuk, egy nagyméretű, békés, halászkodó világ képe bontakozik ki belőlük s a XIII. századbeli Koppán főurak elsősorban mint nagy halászgazdák tetszenek fel előttünk." A birtoktörténeti kutatás alapján feltételezhető, hogy a Koppánok ősei már az első megszállás alkalmával ülték meg Komárom tájékát s innen lepték el telepeikkel a Vágduna mellékét. Csupán az általuk el nem foglalt földek kerültek később a királyi hatalom birtokába, mely azokat szolgálmányos népekkel telepítette be. Sok falu az eredeti Koppántelepek mellett, vagy azokból alakult ki. A hasonló tájképű pozsonyi Csallóközön ilyen ősi és hatalmas nemzetséget nem találunk. Csallóköz pozsonyi része későbbi, és nagyobbára várjobbágyi település. Karácsonyi „A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig" című művében hat felsorolt felsőcsallóközi nem közül ötöt: a Salamon, Magyar, Nolcsa, Pudur és Varas nemzetségeket jobbágynemeknek tartja. B á t k y Zsigmond már említett 1918-iki tanulmánya foglalkozik részletesen Csallóköz benépesü5 65