Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Kemény Lajos: Emlékezzünk csallóközi régiekről

Mórocz, Pinkekarcsa és Péterfalva kardforgató nemes lakosai alkották a vajkai vagy másként gellei nemesi széket. Palatínusuk, főkapitányuk többnyire a bőősi Amadé bárók voltak. A letűnt daliás idők, az insurrektiók számos emléke él azon a vidéken, amelyekről a Csallóköz derült, vidám kedélyű dalnoka, báró Amadé László insurgens ezredes (1703— 1764) zengzetes dalaiban szól: „A szép fényes Katonának arany Gyöngy élete, Csillog villog mindenfelől jó Vitéz Fegyvere, Szép Élet! Víg Élet Soha jobb nem lehet." De sokszor fordult a vihar a Csallóközre. Hadak járták, hadak dúlták e földet, hullott a .magyar vér. Német is, török is fosztogatott, harácsolt köröskörül s futott a föld népe keserves könnyhullatással. „Akkor Csallóköznek nem kis kárvallása, Mezzővárosoknak 's Faluk pusztulása, Ügy Samarjának ki-fogyasztattása, Elviselhetetlen sullyos volt ő sorsa. Az szegénység széllel az szigethet bújta, Mert Lakó-helyébül az sok Had ki-túrta, Kenyerit 's Marháját 's mindenit fel-dúlta, Az nagy súlynak Terhét így éppen ránk tudta." mondja primitiv rigmusaiban, de annál közvetlenebbül azon idők egyik verselője. De békés idők társadalmi és gazdasági berendezései is mennyi evolution mentek át. A nagy uradalmak, melyek királyi adomány alapján örökös joggal szálltak fiúról fiúra, aztán a zálogos jószágok, melyek hazánkban főleg a nemesi javakra nézve régi idők óta voltak szokásosak (s amelyekről Verbőczy mondta, hogy „a lélek 37