Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Kemény Lajos: Emlékezzünk csallóközi régiekről

üdvösségével meg nem férő szennyes és istentelen kölcsönzési m ó d"), a kisebb nemesi birtokok, az úrbéres telkek stb. a sok reform után csak emlékben élnek. Az Illésházyak szarvai, az Amadék b ő ő s i, az esztergomi érsekség püspöki, a káptalan v ás á r ú t i, a Pálffyak pozsonyvár i, a Waldsteinek megyeri uradalmai jórészt fel vannak darabolva s levéltáraikat maholnap talán a Csallóközi Muzeum fogja őrizni. Össze kell ide gyűjteni a mestercéhek levelesládáit is, nem feledkezvén meg egy speciális csallóközi tekintélyes céhről, a juhászokéról sem. Az aranymosók szerszámai is ide valók, kiknek emlékét fenntartja Aranyos község neve, meg a pozsonyeperjesi „A r a n y e r d ő". Ezzel kapcsolatban hálás feladat lesz a helynevek eredetének kutatása is, hiszen egész Pannónia koráig visszavihető némelyik, mint Bálványszakállas, melyet Fényes Elek a szakállas Jupiterrel hoz kapcsolatba, talán a községben fennmaradt feliratos kőről „J. O. M. Pro salute C o 1." (azaz „Jovi optimo maximo, pro salute coloniae"). A kultúrtörténet egyik küzdelmekkel teljes fejezetét képezi a városokból kiüldözött és a csallóközi uradalmak védelmébe menekült zsidóságé, kik közül egyesek üldözött vadként az életfenntartás szüksége által kényszerítve még szervezett rablóbandákat is alkottak olykor (mint az a Pozsonyvárosi levéltár 1727. évi Protocollum Actionalejában le van írva), azonban békésebb időkben azután virágzó hitközségekbe tömörültek, mint például Dunaszerdahelyen. És a cigányokkal ha már egyébért nem, az 38